Hol találhatók általában a zsilipszelepek?

Hol vannakzsilipszelepekgyakran megtalálható?

A folyadékszabályozás területén a zsilipszelepek az előnyben részesített berendezések a közegek levágására és csatlakoztatására, köszönhetően egyenes áramlásuknak és minimális folyadékellenállásuknak teljesen nyitott állapotban. A zsilipszelepek tényleges telepítési forgatókönyveinek megértése nemcsak megkönnyíti a modellválasztást, hanem segít elkerülni a nem megfelelő elhelyezésből eredő működési hibákat is. Az olyan uralkodó ipari gyakorlatoknak megfelelően, mint az AWWA C500 szabványok és az ISO 5752 négyszemközti méretre vonatkozó előírások, ez a cikk összefoglalja a zsilipszelepek tipikus alkalmazási helyeit, és választ ad a felhasználók két alapvető aggályára.

 

A zsilipszelepek tipikus beépítési helyei

1. Települési vízellátó csőhálózatok és elosztórendszerek

A zsilipek szinte mindenhol jelen vannak a települési vízellátó rendszerekben. A DN150-DN1200 specifikációjú, nem emelkedő szárú zsilipszelepeket széles körben telepítik az egyes fővezetékek csomópontjaira, az elágazó csőcsatlakozásokra és a tűzcsapok alatti vezérlőpontokra. Az ilyen helyeken lévő szelepeknek kétirányú tömítési teljesítményt kell biztosítaniuk, miközben a kapu teljesen vissza van húzva az áramlási csatornából teljesen nyitott körülmények között. A mért adatok azt mutatják, hogy a nyomásesés 0,02 bar-on belül szabályozható, ami csak az azonos hosszúságú egyenes csövek súrlódási veszteségének felel meg.

A vízelosztó rendszerek zsilip-alkalmazásaihoz ezeket a szelepeket gyakran föld alatti szelepkamrákba szerelik be. Elengedhetetlen a szelepszárak korróziógátló-bevonatainak alkalmazása (pl. fúziós-kötésű epoxipor, amelynek vastagsága legalább 250 μm), és elegendő csavarási merevséget kell biztosítani a meghosszabbított szelepszárak esetében.

 

2. Vízbevezető és -kimeneti csővezetékek és elosztó kamrák a szennyvíztisztító telepeken

A szennyvízkezelési folyamat során zsilipszelepeket alkalmaznak a durva szűrők mögötti bemeneti csatornákban, az ülepítő tartályok vízelosztó gátjaiban és az iszapfeltáró tartályok kapcsolási csővezetékeiben a közeg leválasztására és eltérítésére. Tekintettel arra, hogy a szennyvíz szálakat, szilárd részecskéket és korrozív gázokat, például H₂S-t tartalmaz, az itt alkalmazott zsilipszelepeket általában 304-es vagy 316-os rozsdamentes acél kapukkal látják el, míg a szeleptestek gyantával -bélelt gömbgrafitos öntöttvasból (QT500-7) készülnek.

A tényleges üzemeltetési és karbantartási feljegyzések szerint a havi 1-2 alkalommal végzett teljes-löketű nyitás és zárás megakadályozhatja az üledék felhalmozódását és megszilárdulását a kapuk és az ülések között, ami a szelepek beragadásához vezethet. Szennyvíztisztításba szerelt tolózárak esetén, ha nedves környezetbe szerelik fel, a talajtól az elektromos működtetőkig vagy kézikerekekig a szabad magasság nem lehet kevesebb 500 mm-nél, hogy a személyzet könnyen kezelhető legyen.

 

3. Tűzoltó szivattyú helyiségek és hurok tűzoltó csőhálózatok

Az NFPA 24 szabványoknak megfelelően emelkedő szárú zsilipszelepeket kell felszerelni az épületek tűzhurok csővezetékeinek szegmentációs pontjaira, a tűzoltóvíz-tartályok fő vízelvezető csöveire és a visszacsapó szelepek után a szivattyú kimeneteinél.

Az ilyen tűz{0}}zsilipszelepek kézikerekei jól láthatóan meg vannak jelölve nyitási/zárási forgási körökkel (például egy DN150-es zsilipszelepnél 19-22 teljes fordulat szükséges a teljes nyitáshoz), lehetővé téve a szelephelyzet gyors ellenőrzését vészhelyzetekben. A tűzzsilip szelepek héjpróbanyomása az üzemi nyomás 1,5-szerese, és a tömítőpároknak meghibásodás nélkül működőképesnek kell maradniuk rövid távú, akár 150 fokos magas hőmérsékleten is.

 

4. Ipari cirkulációs víz és hűtőtorony csővezetékek

Az energia-, a vegyipar és a feldolgozóipar hűtővízrendszereiben a zsilipeket általában hűtőtornyok fő bemeneti és visszatérő vezetékeiben, valamint hőcserélők bypass vezetékeiben használják. Mivel a keringő víz korróziógátló anyagokat és kis mennyiségű lebegő szilárd anyagot tartalmaz, a kapuk tömítőfelületeit általában rézötvözet borítja, vagy teljesen beburkolja NBR gumival. A szivárgási aránynak meg kell felelnie az ISO 5208 szabványban meghatározott A fokozatú követelményeknek (0,5 × DN mm³/s).

Érdemes megjegyezni, hogy a részlegesen nyitott körülmények között, 15%~20%-os nyitással hosszú ideig működő zsilipek hajlamosak az alsó áramlási csatorna örvényes eróziójára. Ezért az ipari telephelyeken szigorúan megkövetelik, hogy a zsilipszelepek teljesen nyitva vagy teljesen zárva legyenek, és a fojtószelep alkalmazása tilos.

 

Két gyakori működési kérdés

Hol szenvednek a legvalószínűbben a zsilipszelepek működésképtelenségi problémáktól?

A két fő ok a föld alatti szelepkamrák eltömődése, amely a szelepszár anyákat alámeríti, valamint a szeleptestek alsó hornyába szorult közepes üledék.

Amikor a felgyülemlett víz behatol a szelepkamrákba, a szelepszárak és a rézanyák közötti menethézagok a korrózió miatt kitágulnak, ami a névleges értéket meghaladó nyitási és zárási nyomatékot eredményez. Például egy DN200-as zsilipszelep normál üzemi nyomatéka 150-200 Nm között van, míg a korrozív károsodások 500 Nm fölé tolhatják.

 

Megoldások:

Megelőző intézkedés: Szereljen fel automatikus leeresztő szivattyúkat a szelepkamrák aljára, hogy a szelepszár anyák mindig a legmagasabb talajvízszint felett legyenek.

Helyreállítási intézkedés: Elakadt szelepeknél áztassa be a szelepszár meneteit behatoló kenőanyagokkal, például WD-40-zel 2 órán keresztül, majd nyomatékkulccsal fokozatosan fejtse ki az erőt (5 perces időközönként növelje 30 N·m-rel), hogy elkerülje a szelepszár kényszerű forgásából eredő törését.

 

Hogyan válasszunk ki szártípusokat (felfutó és nem{0}}felszálló szár) a telepítési hely alapján?

Az emelkedő szárú zsilipszelepek nyitáskor és záráskor felfelé nyúló szárral rendelkeznek, így a kezelők közvetlenül megfigyelhetik a szelep állapotát. Ideálisak föld feletti-beépítésekhez, például szivattyútermekhez és csőgalériákhoz. A nem-emelkedő szárú zsilipszelepek csak függőleges mozgás nélkül forgatják a szelepszárat, korlátozott függőleges helyet foglalnak el, így alkalmasak eltemetett szelepkamrákhoz, alagutakhoz és zárt terekhez.

Referencia adatok: Azonos névleges átmérőjű (DN200) zsilipeknél a felszálló szár meghosszabbított hossza teljesen nyitott körülmények között a névleges átmérő körülbelül 60%-a (körülbelül 120 mm), míg a nem -felszálló szárú zsilipszelepek teljes felső magassága állandó marad. Ezért a 800 mm-nél kisebb függőleges szabad térrel rendelkező ellenőrző kamráknál kötelező a nem{5}}emelkedő szár kialakítása.

 

Szakmai ajánlások és hitelességi nyilatkozat

által kiadott 2022-es műszaki felülvizsgálat szerintValve WorldVilágszerte a zsilipszelepek idő előtti meghibásodásának körülbelül 37%-át a nem megfelelő beépítési helyzet által kiváltott korrózió és ülepedés okozza. Az ASME B16.34 szabványoknak megfelelően gyártott COVALVE zsilipszelepeket 15-20 fokos áramlásvezető ferdékkel tervezték a szeleptest alján, hogy csökkentsék a törmelék-visszatartási területeket. Eközben kerámia keményfelületű tömítőfelületek (keménység nagyobb vagy egyenlő, mint 55 HRC) állnak rendelkezésre a súlyos szennyvízkezelési munkakörülményekhez.

A csővezeték-hálózatok tervezésekor a felhasználóknak ajánlatos részletes szelepelrendezési rajzokat készíteni a megjelölt üzemi térméretekkel. Ez a gyakorlat hatékonyan csökkenti a teljes életciklus-költséget, ami értékesebb, mint az alacsony beszerzési árak követése.